Nem véletlen a punk áthallás: a cimbalom, hegedű és nagybőgő hármasára épülő cseh banda zenéje posztfolklór: a Nick Cave-et megszégyenítően sötét morva balladák úgy szólalnak meg, mintha lenne közelben legalább egy pár elektromos gitár. Ehhez társul a halálfejeket népi sormintával és a C64 dicső korszakából kikevert képi világ, amit a koncerteket kisérő vetítésen a Budapest Ritmo közönsége is magába szívhat. A Ponk zenészei klasszikus népzenei nevelés után (minhárman cimbalommal kezdték) hajoltak el a posztfolklór felé – képzett és tudatos formabontogatást hallhatunk tőlük, ami erős szubjektív szűrőn át éleszti újra a morva hagyományt.