1954-ben születtem. Az ELTE BTK néprajz-muzeológiai szakán szereztem diplomát 1978-ban, két évvel később ösztöndíjasként szociológiát végeztem, majd ’80-ban a Néprajzi Múzeumba kerültem, ahol nyugdíjazásomig muzeológusként dolgoztam. Kezdetben paraszti gazdaságtörténettel, a kortárs falusi társadalom ünnepeivel foglalkoztam. Az 1980-as évek végén A társadalom peremén címmel rendezhettem kiállítást a magyarországi cigány csoportok történetéről és kultúrájáról, 1945-ig. 1993-ban újabb roma tárgyú kiállítást szerveztünk, antropológiai fotóalbumot adhattunk ki. ’95-től a Soros Alapítvány támogatásával kiterjedt roma gyűjteményt hoztunk létre a Néprajzi Múzeumban, egy leendő Roma Múzeum alapjait megteremtve. További kiállításokat készítettünk, így 1998-ban nemzetközi összefogásban a Romák Közép- és Kelet-Európában átfogó tárlatát. A Parlament felsőházi folyosóján Roma női sorsok Magyarországon címmel, Pekingben, majd itthon több helyszínen képzőművészeti tárlatot rendeztem Az emlékezés színes álmai címmel. Utolsó kiállításom, a Húzd rá cigány! A „czigány” zene Liszttől a Hungarikumig a lengyel-magyar kulturális évad keretében több helyszínt is megjárt. Alkotótársammal, Kőszegi Edittel több dokumentumfilmet készítettünk, köztük a Szívmuzsikusok és Kései születés címűt (a roma értelmiségi mozgalom kialakulásáról). Több ponton visszatérő terepmunkát végeztem, alapítványok kuratóriumi munkájában vettem részt, cikkeket, néha könyveket írtam (így A magyarországi cigányság kultúrája. Etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája) de talán legfontosabbnak A roma kultúra virtuális háza dvd-romot tekintem, melyet alkotótársaimmal készítettünk, magyar és angol változatban.